Dream Theater: új album, cím nélkül
Cím nélkül jelentette meg a héten 12. stúdióalbumát a progresszív metálzene egyik legfontosabb csapata, az amerikai Dream Theater (DT). A nagyszerű zenészekből álló kvintett az elmúlt években ismét magára talált, új anyaga az egyik legdinamikusabb, amit valaha készített.
Az album tökéletesen tükrözi a Dream Theater zenei és kreatív identitását, és tartalmaz minden, a csapatra jellemző egyéni vonást - fogalmazott a lemez magyarországi forgalmazója, a Magneoton/Warner közleményében John Petrucci gitáros-dalszerző.
Az 1985-ben alakult, és azóta világszerte mintegy 13 millió albumot eladott zenekar 2010-2011 fordulóján kisebb válságba került, miután az egyik alapító tag és zeneszerző, Mike Portnoy bejelentette kilépését. A két évvel ezelőtt elkészült A Dramatic Turn of Events című lemezen már utódja, Mike Mangini dobolt, aki a mostani albumon dalszerzőként is szerepel, és az elmúlt időszakban kreatív döntéshozóként szintén egyenrangú csapattag lett. A legtöbb dalt az öt tag közösen írta, a szövegeket Petrucci (a Surrender to Reason kivételével, amelyet John Myung basszusgitáros jegyez).
A kilencszámos album felvételei a Long Island-i Cove City Studióban készültek, akárcsak A Dramatic Turn of Events munkálatai. A producer John Petrucci volt, a hangmérnök Richard Chycki. A Dream Theater című anyagra a zenekar megtartotta a 2011-es korongon már egyértelműen érezhető keményebb hangzást, kiválóan sáfárkodott az öt zenész - beleértve James LaBrie énekest is - nagyszerű hangszeres tudásával, és a csapatra jellemző többtételes művek hagyományát is folytatta két újabb darabbal.
A két többtételes kompozícióban, az albumnyitó False Awakening Suite-ban, valamint a lemezt záró Illumination Theory-ban vonószenekar is közreműködött. A karmester és az átiratok készítője egy nagyon fiatal és tehetséges, mindössze 21 éves török zongorista, zeneszerző és karmester, Eren Basbug volt, aki jelenleg is a rangos Berklee College of Music hallgatója. Basbugra Jordan Rudess, a Dream Theater billentyűse figyelt fel a YouTube-on, ahová a török feltöltötte a csapat egy korábbi, 42 perces szerzeménye, a Six Degrees of Inner Turbulence szimfonikus felvételét, amelyre ő készítette el az átiratot egy török zenekar számára.
Eren Basbug azóta egy másik DT-klasszikus, az Octavarium szimfonikus verzióját is megcsinálta, és már a Dream Thaterrel szorosan együttműködve ő volt a felelős annak a négy számnak a szimfonikus átiratáért is, amelyet az együttes tavaly augusztusban a Buenos Aires-i Luna Parkban előadott. A két argentínai koncerten rögzített koncert kép- és hanganyaga november 4-én jelenik meg.
A Dream Theatert csaknem három évtizedes eddigi pályafutása során mindig is jellemezte a nagy példaképek előtti tisztelgés; a Black Sabbath, a Metallica, az Iron Maiden és a Pink Floyd egy-egy ma már klasszikus lemezét is teljes terjedelmében előadták különleges alkalmakkor. A mostani albumon a tiszteletadás áttételes, de azért kitapintható: a Looking Glass című dal a progmetál egy másik alapvetése, a kanadai Rush együttes arénahimnuszaira, a Spirit of Radióra vagy a Free Willre kacsint ki.
A Roadrunner Records kiadó által gondozott lemez standard és speciális CD-kiadásban, dupla vinylen és egy limitált példányszámú boxsetben is megjelent. A CD-hez mellékelt füzetkében a DT világát remekül illusztráló, Juno-díjas kanadai grafikusművész, a csapattal 2005 óta együtt dolgozó Hugh Syme, valamint az ismert rockfotós, Larry DiMarzio munkái láthatók (utóbbi Steve Vai-jel, Yngwie J. Malmsteennel, Joe Satrianival, Steve Morse-szal vagy Greg Howe-val is dolgozott már).
A Dream Theater 1985. július 24-én alakult és az 1990-es évek elején vált a progresszív metál egyik élzenekarává, azóta folyamatosan turnéznak. A zenekarnak második stúdióalbumával, az 1992-ben megjelent Images and Words című lemezzel sikerült az áttörés; a Pull Me Under azóta is elmaradhatatlan része a koncertrepertoárnak. A Dream Theater 1999-ben foglalta el a progresszív metál trónját a Scenes from a Memory című lemezzel.
